Magyarország egészségi állapot mutatói a 2000-es évekre nemcsak az Európai Uniós átlagtól maradtak el, de a visegrádi országok mutatóitól is. Egy olyan időszakban, amelyben a magyar gazdaságot új pályára lehetett volna állítani és a fejlesztő állami modell alapjává kellett volna helyezni az oktatást és az egészségügyet, a helyzet kezelését a politika az önálló Egészségügyi Minisztérium megszüntetésével indította.
Magyarország és a többi visegrádi ország között az egészségügyi közkiadások jellemzőit tekintve jelentős különbséget és eltérő fejlődési pályát észlelhettünk. Az egészségügyi rendszerünk rendelkezésre álló közösségi források nemcsak arra nem voltak elegendőek, hogy csökkentsük a különbséget a lakosság egészségi állapot mutatóiban az EU vezető országai, sőt a visegrádi országok és Magyarország között, hanem arra is elégtelenek voltak, hogy az ellátórendszert jelenlegi szerkezetében a mostani szolgáltatási csomaggal pénzügyi egyensúlytalanság nélkül működtessük. Összességében a visegrádi országok egészségügyi rendszerei közelebb kerültek, ezzel szemben Magyarország leszakadó pályára került a fejlettebb európai uniós országokhoz képest.
Ezért 2026 tavaszán Magyarország kormánya újra életre hívta az Egészségügyi Minisztériumot, és az Egészségügyi Minisztert vétójoggal ruházta fel a kormány bármilyen döntésével kapcsolatban. A Miniszterelnök jelentős többletforrást ígért az egészségügynek, amely azt a történelmi lehetőséget biztosítja, hogy az új egészségügyi rendszert ne a forráskivonás kényszere mentén kelljen újratervezni és felépíteni. Az egészségügyi ágazati irányításába nemzetközi tapasztalatokkal, szakmai és tudományos múlttal rendelkező szenior vezetőket hívtak.
A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő a közeljövőben visszakapja régi nevét, és újra Országos Egészségbiztosítási Pénztárként, azaz OEP-ként fog üzemelni. Az OEP főigazgatójaként fő feladatomnak azt tekintem, hogy a kifizetőhelyből egy értékalapú és betegközpontú szolgáltatásvásárló intézményt alakítsunk ki, amely a finanszírozási döntéseket nem a tanácsadók lobbitevékenysége, hanem a korszerű tudományos bizonyítékok alapján fogja meghozni.
Bár mindent meg fogunk tenni a korszerű egészségügyi szolgáltatások és technológiák hozzáférésének javítása érdekében, nem reális elvárás, hogy Magyarországon az összes olyan szolgáltatás és technológia elérhető legyen a közfinanszírozás keretében, amely nálunk sokkal gazdagabb országokban hozzáférhető. A különbségek csökkentéséhez elsősorban a gazdasági fejlettségünket kell az Európai Uniós átlagra felzárkóztatni.
Ugyanakkor reális elvárás az, hogy a közfinanszírozói döntések kapcsán nyilvánosak legyenek az információk a kiemelt jelentőséggel bíró egészségügyi szolgálatásokra vonatkozó várólistákról vagy a nagyértékű technológiák egészségnyereségéről.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár átalakítása és fejlesztése hosszú időt fog igénybe venni, amelyhez az Önök türelmét és megértését kérem. Kollégáimmal azon leszünk, hogy a változásokat minél hamarabb érzékelhessék a betegek, a hozzátartozók és az egészségügyi dolgozók.
Tisztelettel,
Prof. Dr. Kaló Zoltán
Főigazgató