Meddőségkezelési eljárások finanszírozása - Gyakran ismételt kérdések

Emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásként kizárólag az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 166. § (1) bekezdésében felsorolt módszerek alkalmazhatók:

testen kívüli megtermékenyítés és embrióbeültetés,
a házastárs, illetve élettárs ivarsejtjeivel vagy adományozott ivarsejttel végzett mesterséges ondóbevitel,
ivarsejt adományozásával történő testen kívüli megtermékenyítés és embrióbeültetés,
embrióadományozással végzett embrióbeültetés,
a női ivarsejt megtermékenyülését, illetőleg megtermékenyíthetőségét, valamint a megtermékenyített ivarsejt megtapadását, fejlődését elősegítő egyéb módszer.

A testen kívüli megtermékenyítés és embrióbeültetés különböző módszerekkel végzett eljárására az in vitro fertilizáció (röviden: IVF), a mesterséges ondóbevitelre az inszemináció kifejezés is használatos.

Mikor indokolt valamely meddőségkezelési eljárás elvégzése?

Az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások végzésére vonatkozó, valamint az ivarsejtekkel és embriókkal való rendelkezésre és azok fagyasztva tárolására vonatkozó részletes szabályokról szóló 30/1998. (VI. 24.) NM rendelet (a továbbiakban: 30/1998. (VI. 24.) NM rendelet) tartalmazza a reprodukciós eljárások elvégzésének szabályait: a szakorvosi javaslat megadása kapcsán egyedileg mérlegelendő orvosszakmai és jogi feltételeket, illetve a beavatkozás elvégzését kizáró okokat. A reprodukciós eljárás elvégzésére irányuló szakorvosi javaslatot szülész-nőgyógyász szakképzettségű szakorvos (andrológus szakorvos véleményének figyelembevételével) az egészségügyi szakmai irányelvben meghatározott indikációk esetében adhatja meg.

A megfelelő reprodukciós eljárás tehát a 30/1998. (VI. 24.) NM rendelet 1. § (1) bekezdése alapján házastársi vagy különneműek közötti élettársi kapcsolatban álló személyeknél, illetve az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 165. §-ának c) pontja szerinti egyedülállóvá vált nőnél (a továbbiakban együtt: kérelmező) akkor végezhető el, ha:

„a) legalább két egymástól független – a meddőség tényének és okának megállapításához szükséges orvosi vizsgálatokon alapuló – szakorvosi szakvélemény alátámasztja, hogy a valamelyik félnél vagy mindkét félnél együttesen fennálló egészségi ok(ok) következtében a kapcsolatból természetes úton nagy valószínűséggel egészséges gyermek nem származhat,
b) a nő a reprodukciós kor felső határát nem érte el,
c) a kérelmezők nem állnak egymással olyan rokoni kapcsolatban, amely a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 4:12. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerint a házasságot érvénytelenné teszi, és ezt írásbeli nyilatkozatukkal alátámasztják,
d) a kérelmezők hitelt érdemlően igazolják
da) a meddőség kezelésére irányuló egyéb módszerek eredménytelenségét, és
db) a (2) bekezdésben foglalt kizáró okok nem állnak fenn,
e) a 2. § (4) bekezdés szerinti feltétel teljesül (a reprodukciós eljárás elvégzésére jogosult szervezeti egység vezetője meggyőződik a reprodukciós eljárás indikációjának helyességéről és ezt a beavatkozás megkezdése előtt a programdokumentációban rögzíti),
f) valamennyi feltétel együttes fennállása esetén az alkalmazott eljárással orvosilag megalapozott esélye van egészséges gyermek fogamzásának és megszületésének.”

Az 1. § (2) bekezdésben foglalt kizáró okok alapján nem végezhető el a reprodukciós beavatkozás:

„a) ameddig bármelyik kérelmező a gyermek életét, egészségét, testi épségét közvetlenül fenyegető valamely megbetegedésben szenved, vagy fertőző megbetegedés kórokozóját hordozza;
b) ha a létrejövő terhesség a kihordó anya életét súlyosan veszélyezteti, illetőleg abból nagy valószínűséggel egészséges gyermek nem születhet.”

A felsorolt feltételek teljesülésének megállapítása minden esetben szakorvosi kompetenciába tartozik, azaz a szakorvos joga és felelőssége annak eldöntése, hogy valamely reprodukciós eljárás elvégzésével megalapozott esélye van-e egészséges gyermek fogamzásának és megszületésének.

Milyen meddőségkezelési eljárások és azokhoz kapcsolódóan milyen vizsgálatok vehetők igénybe a társadalombiztosítás terhére?

A kötelező egészségbiztosítás keretében igénybe vehető meddőségkezelési eljárásokról szóló 49/1997. (XII. 17.) NM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 1. §-a alapján a meddőség megállapítására és kezelésére irányuló, e rendelet szerinti egészségügyi szolgáltatás – figyelemmel a 30/1998. (VI. 24.) NM rendeletre (R.) – csak orvosi indikáció alapján, az Egészségbiztosítási Alapból e feladatra finanszírozott egészségügyi szolgáltatónál vehető igénybe térítésmentesen

A Rendelet 2. § (1) bekezdése alapján a meddőség kezelése körébe tartozik:

a) az orvosi vizsgálatok közül:

aa) a meddőség tényének és okának megállapításához szükséges orvosi vizsgálat,

ab) az ivarsejtek adományozását megelőző, a donor egészségi állapotának és genetikai alkalmasságának megállapítását célzó orvosi vizsgálatok,

ac) a tárolt ivarsejtek tárolás és felhasználás előtti orvosi vizsgálata,

ad) az embrióadományozást megelőző – a recipiensre és az embrióra vonatkozó – vizsgálatok;

b) az ivarszervek reprodukciós funkcióját javító kezelések;

c) az emberi reprodukcióra irányuló különleges beavatkozások közül

ca) az R. 1. számú mellékletében meghatározott 1.1. pont szerinti stimulációból legfeljebb öt beavatkozás (1.1. Gyógyszeres stimuláció petesejtnyerés céljából),

cb) az R. 1. számú mellékletében meghatározott 14. és 15. pont szerinti beavatkozásból beavatkozástípusonként legfeljebb hat beavatkozás, azzal, hogy meddőségi szakambulanciáról legfeljebb az első három, 15. pont szerinti beavatkozás számolható el (14. Ovuláció indukció, 15. Mesterséges ondóbevitel – elvégzésének feltétele a 14. pont elvégzése),

cc) saját embrióval vagy embrióadományozással végzett embrióbeültetés.

Az orvosszakmailag kötelező vagy szükségesnek ítélt vizsgálatok, illetve reprodukciós eljárások tehát a társadalombiztosítás terhére elvégezhetők a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővel (NEAK) adott tevékenység végzésére szerződött szolgáltatóknál. A kezelőorvos a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok, illetve az elfogadott és hivatalos szakmai irányelvekben rögzített ajánlások figyelembevételével mérlegeli az egyéni esetet, és választja meg az indokolt kivizsgálási lépéseket, illetve kezelési módot.

Az asszisztált reprodukciós központok komplex kivizsgálást kezdeményezhetnek, ennek keretében az Egészségbiztosítási Alap terhére finanszírozható járóbeteg-szakellátási tevékenységek meghatározásáról, az igénybevétel során alkalmazandó elszámolhatósági feltételekről és szabályokról, valamint a teljesítmények elszámolásáról 9/2012. (II. 28.) NEFMI rendelet 1. számú mellékletének 6.5. pontjában felsorolt vizsgálatok közül az orvosszakmailag indokolt, illetve a terápiás döntéshozatal érdekében szükséges lépések elvégzéséről gondoskodnak.

A beavatkozást megelőző vizsgálatokhoz szükség van beutalóra? Ki utalhat be az egyes vizsgálatokra?

Főszabály szerint az Egészségbiztosítási Alap terhére finanszírozott egészségügyi szakellátásokat érvényes orvosi beutalóval lehet térítésmentesen igénybe venni – ez alól a jogszabály határoz meg kivételeket: a biztosított orvosi beutaló nélkül is jogosult igénybe venni többek közt a szakorvosi rendelő által nyújtott nőgyógyászati szakellátást.

A beutalás részletszabályait a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. (a továbbiakban: Ebtv. Vhr.) rendelet rögzíti.

Bizonyos laboratóriumi vizsgálatokat csak a járóbeteg-szakellátás, illetve a fekvőbeteg-gyógyintézet szakorvosa rendelhet el, azok Egészségbiztosítási Alap terhére történő elvégzésére háziorvos beutalót nem adhat ki.

Fentieken túl, az Ebtv. Vhr. 5. § (1) pontjában megfogalmazott szabály alapján „(…) a meddőség tényének és okának megállapításához szükséges vizsgálatokat a biztosított szülész-nőgyógyász vagy urológus szakorvos beutalása alapján veheti igénybe.”

A szükséges gyógyszerek milyen támogatásban részesülnek?

Társadalombiztosítási támogatás és ármegállapítás szempontjából a hazai gyógyszerválaszték két nagy csoportja a közfinanszírozásban részesülő („támogatott”), illetve közfinanszírozásban nem részesülő („nem támogatott”) gyógyszerek. A támogatás mértéke gyógyszerenként egyedileg megállapított, a gyógyszer árának fennmaradó része pedig a pácienst terheli. A támogatásban részesülő készítmények publikus nyilvántartása (PUPHA) a NEAK honlapján érhető el.

A meddőség kezelése során használt, támogatott gyógyszerkészítmények árához nyújtott támogatás mértéke a kezelés közvetlen céljának (pl. gyulladásellenes kezelés, hormonális problémák kezelése, tüszőérés gyógyszeres stimulációja, endometriózis kezelése) függvényében eltérő lehet.

Az egyes gyógyszercsoportok esetében adható támogatások mértékét a törzskönyvezett gyógyszerek és a különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszerek társadalombiztosítási támogatásba való befogadásának szempontjairól és a befogadás vagy a támogatás megváltoztatásáról szóló 32/2004. (IV. 26.) ESzCsM rendelet 1. számú melléklete határozza meg. Kiemelendő, hogy ezen ESzCsM rendelet 2. számú mellékletének 71. pontja alapján az intézményi regisztrációs listán szereplő, bizonyítottan meddő párok asszisztált reprodukciós kezeléséhez, a kijelölt intézmények szülész-nőgyógyász, illetve andrológus szakorvosa által felírt készítmények ára 100%-os támogatásban részesül.

Konkrét gyógyszerek támogatásának mértékéről és a beteg által fizetendő összegről a kezelőorvos részletesebb tájékoztatást adhat.

Ki és milyen esetben jogosult valamely meddőségkezelési eljárást a társadalombiztosítás terhére igénybe venni?

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. LXXXIII. törvény 2. § (1) bekezdése szerint az egészségbiztosítási ellátások közül az egészségügyi szolgáltatások az egészségi állapot által indokolt mértékben vehetők igénybe.

A Rendelet 1. §-ának megfelelően a meddőség megállapítására és kezelésére irányuló egészségügyi szolgáltatás csak orvosi indikáció alapján, az Egészségbiztosítási Alapból e feladatra finanszírozott egészségügyi szolgáltatónál vehető igénybe térítésmentesen, amennyiben a páciens az egyéb feltételeknek is megfelel, és Magyarországon térítésmentes ellátásra egyébként jogosult.

Amennyiben az asszisztált reprodukciós központ a páciensnél komplex kivizsgálást, illetve inszeminációt vagy IVF beavatkozást tervez, köteles őt intézményi regisztrációs listára felvenni. Amennyiben a biztosított nem szerepel a regisztrációs listán, az ellátás nem vehető igénybe a közfinanszírozás terhére.

A Rendelet 2/A. § (2a) bekezdése alapján az emberi reprodukcióra irányuló különleges beavatkozások, valamint az ivarsejt-, illetve embrióletét a kötelező egészségbiztosítás terhére a nő reprodukciós kora felső határának eléréséig, de legfeljebb 45. életéve betöltéséig kezdhetők meg.

Az emberi reprodukcióra irányuló különleges beavatkozások megszakításuk esetén a Rendelet 3. § (2) bekezdése értelmében térítésmentesen akkor vehetők igénybe, ha a megkezdett beavatkozás megszakításának orvosi indoka volt, vagy a megkezdett beavatkozás megszakítására az egészségügyi szolgáltatóra visszavezethető indok miatt került sor.

A vonatkozó jogszabályokban nincs megkötés arra vonatkozóan, hogy hányadik gyermek vállalása érdekében lehetséges közfinanszírozottan igénybe venni a meddőségkezelési eljárásokat. Azonos szabályok vonatkoznak azokra is, akiknek már van(nak) (akár természetes fogantatásból született) gyermeke(i).

Egyedülállóvá vált vagy egyedülálló nőknél is fennáll a jogosultság a meddőségkezelési eljárásokra?

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 167. § (1)-(4) bekezdései alapján reprodukciós eljárás házastársi vagy különneműek közötti élettársi kapcsolatban álló személyeknél végezhető el (élettársak esetén reprodukciós eljárás csak abban az esetben végezhető, amennyiben az élettársak egyike sem áll házastársi kapcsolatban és az élettársi kapcsolat fennállásáról az élettársak közokiratban nyilatkoznak).

Egyedülállóvá vált nő esetében (akinek házastársi/élettársi kapcsolata a reprodukciós eljárás megkezdését követően szűnt meg) a reprodukciós eljárás – amennyiben a női ivarsejt megtermékenyítése már megtörtént – a házastársi/élettársi kapcsolat megszűnése után tovább folytatható.

Egyedülálló nő esetében (az a nagykorú nő, aki a reprodukciós eljárás megkezdésekor nem áll házastársi, élettársi kapcsolatban) a reprodukciós eljárás akkor végezhető el, amennyiben a nő életkora vagy egészségi állapota (meddőség) következtében gyermeket természetes úton nagy valószínűséggel nem vállalhat.

Művi meddővé tételt követően változik a meddőségkezelési eljárás igénybe vételére való jogosultság?

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 18. § (6) bekezdésének h) és j) pontja értelmében nem vehetők igénybe közfinanszírozottan a nem egészségügyi indokból végzett művi meddővé tétel következményeinek elhárítására, illetve az eredeti állapot visszaállítására irányuló egészségügyi szolgáltatások.

A Rendelet 1. §-ának megfelelően a meddőség megállapítására és kezelésére irányuló egészségügyi szolgáltatás csak orvosi indikáció alapján, az Egészségbiztosítási Alapból e feladatra finanszírozott egészségügyi szolgáltatónál vehető igénybe térítésmentesen, amennyiben a beteg az egyéb feltételeknek is megfelel, és Magyarországon térítésmentes ellátásra egyébként jogosult. A Rendelet 4. §-a értelmében az, aki nem orvosi indikáció alapján vette igénybe a művi meddővétételre irányuló szolgáltatást, a meddőség kezelése körébe tartozó szolgáltatásokat csak a teljes térítési díj megfizetése mellett veheti igénybe.

Fenti esetben közfinanszírozottan akkor végezhető el a meddőségkezelési eljárás, ha a művi meddővé tétel orvosszakmai indokkal történt, emellett a meddőség kezelésének fentebb részletezett feltételei is teljesülnek, így kizáró okként nem áll fenn, hogy a létrejövő terhesség a kihordó anya életét súlyosan veszélyezteti, vagy hogy abból nagy valószínűséggel egészséges gyermek nem születhet. Előzőek megítélése a kezelőorvos feladata.

Hol vehetők igénybe a közfinanszírozott meddőségkezelési eljárások?

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 167. § (5) bekezdésében foglaltaknak megfelelően reprodukciós eljárás megfelelő szakorvosi javaslatra, az eljárás lefolytatására kiadott működési engedély alapján jogosult egészségügyi szolgáltatónál végezhető. A beavatkozások közfinanszírozott formában a NEAK-kal e feladatra szerződött szolgáltatóknál vehetők igénybe:

Dunamenti REK Kft.
Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ
Semmelweis Egyetem Klinikai Központ
Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ
Debreceni Egyetem Klinikai Központ

A szolgáltatók több telephelyen végezhetnek asszisztált reprodukcióval összefüggő tevékenységet, ezek elérhetőségeit a NEAK nyilvántartásai tartalmazzák, illetve az aktuális igénybevételi lehetőségekkel kapcsolatosan közvetlenül a szolgáltatóknál célszerű érdeklődni.

Összesen hány kezelés és milyen időközönként vehető igénybe a társadalombiztosítás terhére? Hogyan változik az öt beavatkozásra való jogosultság 2024. január 1-től?

A Rendelet 2. § (1) bekezdésének c) pontja alapján 2023. december 31-ig bezárólag mesterséges ondóbevitelből (inszeminációból) legfeljebb hat beavatkozás, testen kívüli megtermékenyítés és embrióbeültetésből legfeljebb öt teljes, azaz az embrió beültetésével végződő beavatkozás közfinanszírozott igénybevételére nyílt lehetőség (ideértve az eljárások során keletkezett, fagyasztva tárolt embriók beültetését is, ha azok a korábbi eljárások során kerültek fagyasztásra).

2024. január 1-től a korábbi szabályok a következőképp módosultak:

ovuláció indukcióból, és mesterséges ondóbevitelből legfeljebb hat beavatkozás
petesejtnyerés céljából történő gyógyszeres stimulációból legfeljebb öt beavatkozás

vehető igénybe a kötelező egészségbiztosítás terhére.

A módosítások értelmében tehát a támogatás számbeli korlátozása már nem a beültetéssel végződő beavatkozásokra, hanem egy-egy újabb ciklus megkezdésére vonatkozik. Fontos továbbá, hogy a nem petesejtnyerés céljából végzett gyógyszeres stimulációk nem csökkentik a lehetőségek számát, így a fagyasztott embriók beültetését nem érinti a fenti szabályozás. Kivételt képez ez alól, aki a korábbi szabályozás alapján a beültetések számával a közfinanszírozott lehetőségeit nem merítette ki, de az új szabályozás alapján már nem lenne jogosult további stimulációra: a Rendelet 7. §-a értelmében a fagyasztott embriók beültetése is csökkenti a beültetési lehetőségének számát a hatálybalépésétől számított egy évig.

A Rendelet 7. §-a alapján a stimulációkba beletartoznak a 2024. január 1-ét megelőzően az Egészségbiztosítási Alap terhére elvégzett stimulációk is. Ennek megfelelően, a jövőbeni kezelésekre való jogosultságot a korábban igénybe vett stimulációk száma határozza meg. Például, akinél 2023. december 31-ig már 3 stimulációt végeztek petesejtnyerés céljából, esetében még 2 stimuláció indítható e célból, függetlenül attól, hogy a korábbi szabályok alapján még hány beültetésre lett volna jogosult.

Aki a korábbi szabályozás alapján a beültetések számával a közfinanszírozott lehetőségeit kimerítette, annak 2024. január 1-el sem keletkezik jogosultsága újabb beavatkozásokra.

Aki a korábbi szabályozás alapján a beültetések számával a közfinanszírozott lehetőségeit nem merítette ki, de az új szabályozás alapján már nem lenne jogosult további stimulációra, a Rendelet 7. §-át figyelembe véve a stimulációk számától függetlenül a módosítás hatálybalépésétől számított egy évig annyi beavatkozásra jogosult, amennyire a hatálybalépést megelőző szabályok szerint jogosult volt.

Aki 2023.12.31-ig			→	az 2024.01.01-től
igénybe vett	jogosult volt még	és történt nála	→	jogosult,*
0 beültetést	5 beültetésre	1 stimuláció	→	4 stimulációra
		2 stimuláció	→	3 stimulációra
		3 stimuláció	→	2 stimulációra
		4 stimuláció	→	1 stimulációra
		5 stimuláció	→	2024.12.31-ig 5 beültetéssel végződő beavatkozáshoz szükséges számú stimulációra
1 beültetést	4 beültetésre	1 stimuláció	→	4 stimulációra
		2 stimuláció	→	3 stimulációra
		3 stimuláció	→	2 stimulációra
		4 stimuláció	→	1 stimulációra
		5 stimuláció	→	2024.12.31-ig 4 beültetéssel végződő beavatkozáshoz szükséges számú stimulációra
2 beültetést	3 beültetésre	1 stimuláció	→	4 stimulációra
		2 stimuláció	→	3 stimulációra
		3 stimuláció	→	2 stimulációra
		4 stimuláció	→	1 stimulációra
		5 stimuláció	→	2024.12.31-ig 3 beültetéssel végződő beavatkozáshoz szükséges számú stimulációra
3 beültetést	2 beültetésre	1 stimuláció	→	4 stimulációra
		2 stimuláció	→	3 stimulációra
		3 stimuláció	→	2 stimulációra
		4 stimuláció	→	1 stimulációra
		5 stimuláció	→	2024.12.31-ig 2 beültetéssel végződő beavatkozáshoz szükséges számú stimulációra
4 beültetést	1 beültetésre	1 stimuláció	→	4 stimulációra
		2 stimuláció	→	3 stimulációra
		3 stimuláció	→	2 stimulációra
		4 stimuláció	→	1 stimulációra
		5 stimuláció	→	2024.12.31-ig 1 beültetéssel végződő beavatkozáshoz szükséges számú stimulációra
5 beültetést	0 beültetésre	1 stimuláció	→	0 stimulációra
		2 stimuláció	→	0 stimulációra
		3 stimuláció	→	0 stimulációra
		4 stimuláció	→	0 stimulációra
		5 stimuláció	→	0 stimulációra

*Újabb, petesejtnyerés céljából történő stimuláció minden esetben 45 éves kor betöltését megelőzően indítható.

**A további jogszabályi feltételek teljesülése esetén.

A Rendelet 2. § (1a) bekezdés b) és c) pontja értelmében a fenti módosításokkal továbbra is fennáll, hogy ha a közfinanszírozottan elvégzett reprodukciós eljárások eredményeképp legalább egy gyermek élve születik, további 4 közfinanszírozott ciklusra (beültetés helyett petesejtnyerés céljából történő stimulációra, illetve inszemináció indítására) keletkezik jogosultság, amely lehetőségek a Rendelet 2. § (1) bekezdés ca) és cb) alpontjai szerinti öt, illetve hat lehetőség kimerítését követően, a további jogszabályi feltételek fennállása esetén vehetők igénybe.

A Rendelet 3. § (1) bekezdésének 2023. november 1-i hatályon kívül helyezésével a testen kívüli megtermékenyítés és embrióbeültetés beavatkozássorozatai között a támogatott formában történő igénybevételhez már nem szükséges három hónapos időközöknek eltelnie. A következő, orvosilag indokolt IVF-ciklus az egyéni egészségügyi állapot függvényben – egyéb jogszabályi feltételek teljesülése esetén – indítható.

A 2024. január 1-től hatályos szabályozás értelmében, a Rendelet 2. § (1a) bekezdés a) pontja, valamint a 30/1998. (VI. 24.) NM rendelet 2. § (5) bekezdése alapján újabb stimuláció addig nem indítható, amíg az adott pár esetében lehetőség van a saját célra letétbe helyezett embriók felhasználására, ettől orvosszakmai indokoltság esetén utóbbi jogszabályban foglaltak szerint van lehetőség eltérni:

a) ha az érvényben lévő egészségügyi szakmai irányelv szerinti nem konvencionális – többszörös – stimulációindítás történik ugyanabban az ovarialis ciklusban,

b) fertilitásprezervációs kezelés esetén vagy

c) preimplantációs genetikai teszt végzése esetén.

A megszakadt kezelés közfinanszírozottan igénybe vehető? A megszakadt kezeléssel is csökken az igénybe vehető lehetőségek száma?

Amennyiben a petesejtnyerés céljából indított gyógyszeres stimuláció, az ovulációindukció, a mesterséges ondóbevitel vagy az embrióbeültetés folyamata esetlegesen megszakad, az a Rendelet 3. § (2) bekezdése alapján térítésmentesen kizárólag akkor vehető igénybe, ha a megkezdett beavatkozás megszakításának orvosi indoka volt, vagy a megkezdett beavatkozás megszakítására az egészségügyi szolgáltatóra visszavezethető indok miatt került sor. Amennyiben tehát nem e páciensen kívülálló okok valamelyikéből kifolyólag szakad meg az ellátás, az a páciens számára térítéskötelessé válik.

Tekintettel arra, hogy a 2024. január 1-től hatályos szabályok értelmében a petesejtnyerés céljából végzett stimulációk (inszemináció esetén pedig az azt megelőző ovulációindukció) száma korlátozott, az e céllal indított, azonban valamilyen okból megszakadt kezelés szintén csökkenti a közfinanszírozottan igénybe vehető ciklusok számát. Egy-egy stimuláció céljának megállapítása az egészségügyi szolgáltatók által küldött, finanszírozási célú adatokból történik. Amennyiben a NEAK a korábban beérkezett adatokból kétséget kizáróan nem tudja megállapítani valamely stimuláció célját, azt nem veszi figyelembe felhasznált közfinanszírozott lehetőségként.

Van-e életkori korlát a mesterséges megtermékenyítési eljárások elvégzésére?

A Rendelet 2/A. § (2a) és (2b) bekezdése alapján a reprodukciós eljárás, valamint az ivarsejt- illetve embrióletét a kötelező egészségbiztosítás terhére a nő reprodukciós kora felső határának eléréséig, de legfeljebb 45. életéve betöltéséig kezdhető meg. Ezen életkor betöltését követően tehát nem indítható eljárás annál a páciensnél sem, akinél a 45. életéve betöltését megelőzően már megkezdődött vagy be is fejeződött a kivizsgálás, illetve annál a páciensnél sem, akinél esetlegesen már végeztek valamennyi közfinanszírozott beavatkozássorozatot.

A betöltött 45. életév előtt megkezdett stimulációhoz tartozó beavatkozási lépések a 45. életév betöltését követően még közfinanszírozott formában igénybe vehetők.

Emellett kiemelendő, hogy azon Magyarországon végzett meddőségkezelés eredményeként létrejött embriók, amelyek az anya 45 éves életkorát megelőzően kerültek letétbe, a nő 45 éves korán túl is beültethetőek, ha ennek orvosszakmai ellenjavallata nincsen, illetve a Rendelet 2/A. § (2) bekezdésében foglalt kizáró okok nem állnak fenn, így többek közt a támogatás feltétele, hogy az ivarsejtek letételére korábban egészségügyi indokból került sor. (A Rendelet módosítását megelőző időszakból származó, 45. éves kor felett letétbe helyezett embriók sem ültethetők be közfinanszírozottan.)

A nem a kötelező egészségbiztosítás terhére végzett stimulációkból származó embrió(k) beültetésére sor kerülhet az egészségbiztosítás terhére?

A Rendelet 2. § (3) és (4) bekezdése értelmében azon embriók tárolása és beültetése vehető igénybe az Egészségbiztosítási Alap terhére, amelyek a kötelező egészségbiztosítás terhére végzett petesejtleszívásból származnak, illetve amelyek Magyarországon végzett meddőségkezelés eredményeként jöttek létre.

Kell-e várakozásra számítani? Mi az az intézményi regisztrációs lista?

A szerződött egészségügyi szolgáltatók a társadalombiztosítás terhére tervezett beavatkozásokat a rendelkezésre álló kapacitásaik alapján ütemezik, így az aktuálisan elvégzendő ellátásokra intézményenként eltérő várakozást követően kerülhet sor. A várakozási időt és a betegellátás sorrendjét ezen felül az egyes páciensek egyéni tényezői is befolyásolhatják.

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 5/B. § t) pontja alapján intézményi regisztrációs lista: az egészségügyi szolgáltatónál az intézményi várólistától elkülönítetten vezetett lista egyes ellátások, egymással összefüggő ellátások, vagy ellátás sorozatok tervezése és ütemezése érdekében. Amennyiben testen kívüli megtermékenyítéssel és embrióbeültetéssel végzett reprodukciós eljárást (IVF) kezdenek el, a beavatkozás végzésére jogosult egészségügyi szolgáltató köteles a biztosítottat intézményi regisztrációs listára felvenni a további szükséges ellátási feladatok tervezése és ütemezése érdekében.

Az intézményi regisztrációs lista nem várakozási lista, azaz a biztosított nem attól az időponttól kezdődően kerül a listára, amikor az igény az ellátás iránt megjelenik, hanem csak azt követően, hogy az ellátás elvégzésére jogosult egészségügyi szolgáltató az IVF program megvalósítását az adott biztosított esetében elkezdi.

Amennyiben meddőségi kivizsgálás, inszemináció vagy IVF eljárás indítására kerül sor, az ezek végzésére jogosult egészségügyi szolgáltató köteles a biztosítottat intézményi regisztrációs listára felvenni a szükséges ellátási feladatok tervezése és ütemezése érdekében. Tekintettel arra, hogy az ellátások több alkalommal vehetők igénybe közfinanszírozottan, így minden indításkor szükséges a biztosítottat regisztrálni. A regisztráció egy adott szolgáltató listájára történik, így ha időközben a biztosított szolgáltatót vált, a regisztrációt az új szolgáltatónak is el kell végeznie.

Amennyiben a biztosított nem szerepel a regisztrációs listán, az ellátás nem vehető igénybe a közfinanszírozás terhére.

Közfinanszírozott szolgáltató kérhet térítési díjat a pácienstől?

A szerződött egészségügyi szolgáltatók a közfinanszírozott ellátás mellett jellemzően magánfinanszírozás keretében is végeznek IVF kezeléseket. A szolgáltató köteles a közfinanszírozott rendelési időt és a magánrendelési időt elkülönítetten kezelni, illetve a biztosítottat a társadalombiztosítás keretében is igénybe vehető ellátásokról megfelelően tájékoztatni.

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 13. § (9) bekezdése alapján: „(9) Az orvos a vizsgálatot megelőzően köteles a beteget – amennyiben állapota lehetővé teszi – arról tájékoztatni, hogy a vizsgálat és az azt követő ellátás térítési díját meg kell téríteni, ha a vizsgálat eredménye szerint sürgős szükség nem áll fenn és az ellátás költségének fedezete a központi költségvetésben és az Egészségbiztosítási Alapon keresztül sincs biztosítva.”

Tekintettel arra, hogy a közfinanszírozott ellátások fentebb részletezett okokból esetlegesen csak hosszabb várakozási idővel végezhetők el, a várakozás elkerülése érdekében igénybe vett szolgáltatás magánfinanszírozott ellátásnak minősül, azaz annak felmerült költségei a pácienst terhelik függetlenül attól, hogy egyébként a társadalombiztosítás terhére (is) elvégezhető beavatkozásra került sor. Ilyen esetekben egyedi méltányossági kérelem benyújtására, utólagos biztosítói költségtérítésre nincs lehetőség, tekintettel arra, hogy egyébként közfinanszírozott ellátásról van szó.

Van lehetőség az egyéni költségek csökkentésére, illetve kérhető az Egészségbiztosítási Alap terhére támogatás érdekében méltányossági alapon történő elbírálás (pl.: 45 éves kor után)?

A társadalombiztosítási támogatással nem rendelhető gyógyszerek árához – az egyén sajátos helyzetének figyelembe vételével, a közös társadalmi kockázatviselés és a méltányosság elve alapján, az Egészségbiztosítási Alap nyújtotta keretek közt – a NEAK egyedi támogatást nyújthat. E támogatás akkor adható, ha a páciens a támogatott gyógyszerek közül megfelelő eredményességgel egyikkel sem kezelhető, gyógyítható, vagy ezek használatával életminőségében jelentős javulás nem következik be. Ez esetben kérelmet szükséges benyújtani a NEAK-hoz, ennek részletszabályai és a kitöltendő dokumentumok elérhetők a NEAK honlapján.

A támogatott gyógyszerek (így a meddőség kezelésére szolgáló szerek) egy része esetében is igénybe vehető a közgyógyellátás. A közgyógyellátás szociális juttatás, amely a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és az orvosi rehabilitáció céljából társadalombiztosítási támogatással igénybe vehető gyógyászati ellátások beteg által fizetendő térítési díjához nyújt hozzájárulást. A közgyógyellátást a járási hivatalnál lehet kérelmezni, ahol hatósági eljárás során megvizsgálják a jogosultsági feltételeket és megállapítják a gyógyszerkeretet.

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 26. § (1) bekezdése alapján a NEAK méltányosságból a finanszírozásba még be nem fogadott eljárások térítési díját vagy annak egy részét vállalhatja át, azonban a jogszabályi feltételek teljesülése esetén közfinanszírozottan igénybe vehető egészségügyi ellátások, így az asszisztált reprodukciós eljárások esetében nem adható egyedi méltányosság keretében támogatás.

A biztosítottak költségeinek utólagos megtérítésére a NEAK-nak a hatályos jogszabályok alapján nincs lehetősége.

Hol kaphatok részletesebb tájékoztatást?

A termékenységi és nemzőképességi zavarok kezelési rendszerének fejlesztésével foglalkozó szervezetként az Országos Kórházi Főigazgatóság Humánreprodukciós Igazgatósága feladataival összefüggésben elindította a lakosság asszisztált reprodukciós ellátásokkal kapcsolatos tájékoztatását szolgáló internetes oldalt, amely ide kattintva érhető el.

Az egyéni esetben tervezett ellátások kapcsán a páciensek tájékoztatáshoz való jogát az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 13. §-ában foglaltak rögzítik:

„13. § (1) A beteg jogosult a számára egyéniesített formában megadott teljes körű tájékoztatásra.

(2) A betegnek joga van ahhoz, hogy a rá vonatkozó személyes adatok kezelésével összefüggő információkon felül részletes tájékoztatást kapjon

a) egészségi állapotáról, beleértve ennek orvosi megítélését is,

b) a javasolt vizsgálatokról, beavatkozásokról,

c) a javasolt vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének, illetve elmaradásának lehetséges előnyeiről és kockázatairól,

d) a vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének tervezett időpontjairól,

e) döntési jogáról a javasolt vizsgálatok, beavatkozások tekintetében,

f) a lehetséges alternatív eljárásokról, módszerekről,

g) az ellátás folyamatáról és várható kimeneteléről,

h) a további ellátásokról, valamint

i) a javasolt életmódról.

(3) A betegnek joga van a tájékoztatás során és azt követően további kérdezésre.

(4) A betegnek joga van megismerni ellátása során az egyes vizsgálatok, beavatkozások elvégzését követően azok eredményét, esetleges sikertelenségét, illetve a várttól eltérő eredményt és annak okait.”

A fentiekkel kapcsolatos kezelőorvosi és az intézményi tájékoztatáson túl a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 5. §-a értelmében az egészségbiztosító (NEAK) tájékoztatja a biztosítottat jogairól és kötelezettségeiről, segítséget nyújt igénye érvényesítéséhez. Ezzel, illetve a finanszírozással kapcsolatban felmerült kérdés esetén forduljon bizalommal a NEAK-hoz:

Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő

Cím: 1139 Budapest, Váci út 73/A

Központi telefonszáma: (+36-1) 350-2001

E-mail: neak@neak.gov.hu

Honlap: http://www.neak.gov.hu

Ellátással kapcsolatos panasz esetén kihez fordulhatok?

Integrált Jogvédelmi Szolgálat - Betegjogi képviselő

Az Integrált Jogvédelmi Szolgálat (IJSZ) a Belügyminisztérium önálló szervezeti egységeként működik a beteg-, ellátott-, gyermekjogokkal kapcsolatos állampolgári jogok integrált érvényesítésének érdekében. A kapcsolódó feladatokat az országos jogvédői hálózat keretében megyei illetékességgel működő betegjogi képviselők látják el, akik az Eütv. 30. § a szerint az alábbi feladatokat végzik:

a) segíti a beteget az egészségügyi dokumentációhoz való hozzájutásban, azzal kapcsolatos megjegyzések, kérdések feltételében,

b) segít a betegnek panasza megfogalmazásában, kezdeményezheti annak kivizsgálását,

c) a beteg írásbeli meghatalmazása alapján panaszt tehet az egészségügyi szolgáltató vezetőjénél, fenntartójánál, illetve - a beteg gyógykezelésével összefüggő ügyekben - eljár az arra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságnál, és ennek során képviseli a beteget,

d) rendszeresen tájékoztatja az egészségügyi dolgozókat a betegjogokra vonatkozó szabályokról, azok változásáról, illetve a betegjogok érvényesüléséről az egészségügyi szolgáltatónál.”

A betegjogi képviselők az egészségügyi ellátórendszer valamennyi, hatósági működési engedéllyel rendelkező egészségügyi szolgáltató szolgáltatásait (alapellátás, járóbeteg-szakellátás, fekvőbeteg-szakellátás, egyéb egészségügyi ellátások) igénybe vevők számára elérhetők, a 100 ágyasnál nagyobb kapacitású fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatóknál fogadóórát tartanak.

A betegjogi képviselő működési területén kapcsolatot tart a népegészségügyi és egészségbiztosítási pénztári feladatkörében eljáró fővárosi és vármegyei kormányhivatallal.

Az illetékes betegjogi képviselő elérhetőségéről információkat az egészségügyi szolgáltatónál, továbbá az IJSZ honlapján találhat.

Panasztétel az egészségügyi szolgáltatónál vagy fenntartónál

Az Eütv. 29. § értelmében a beteg az egészségügyi ellátással kapcsolatban az alábbiak szerint jogosult panaszt tenni:

„29. § (1) A beteg jogosult az egészségügyi ellátással kapcsolatban az egészségügyi szolgáltatónál, illetve fenntartójánál panaszt tenni.

(2) Az egészségügyi szolgáltató, illetve a fenntartó köteles a panaszt kivizsgálni, és ennek eredményéről a beteget a lehető legrövidebb időn belül, de legfeljebb harminc munkanapon belül írásban tájékoztatni. A panaszjog gyakorlása nem érinti a betegnek azon jogát, hogy a külön jogszabályokban meghatározottak szerint - a panasz kivizsgálása érdekében - a betegjogi, ellátottjogi és gyermekjogi képviselőt foglalkoztató szervhez és más szervekhez forduljon. Erre a körülményre a szolgáltató köteles a beteg figyelmét felhívni.

(3) A panasz kivizsgálásának részletes szabályait az egészségügyi szolgáltató belső szabályzatban rögzíti.

(4) A panaszokat nyilván kell tartani és a panasszal, illetve annak kivizsgálásával összefüggő iratokat 5 évig meg kell őrizni.”